-
1 παρεξ...
I.παρέξ...παρέκ, παρέξ..., πάρεξIadv.1) мимо, дальше, прочь(ὠθεῖν, νηχέμεναι Hom.)
2) рядом, возле(στῆναι Hom.)
3) уклоняясь от истины, неверно(ἀγορεύειν Hom.)
4) о чем-л. другомπ. μεμνώμεθα Hom. — вспомним о другом
5) сверх того, помимоταῦτα π. δὲ μηδέν Polyb. — ничего сверх этого
6) за исключением, кромеπ. ἢ ὅσον οἱ Σκύθαι ἦρχον Her. — не считая времени господства скифов
IIπᾰρές и πάρεξ в значении praep.:1) cum gen.:(1) в стороне от, на некотором расстоянии от(ὁδοῦ, λιμένος Hom.)
(2) помимо, сверх(τοῦ ἀργύρου Her.)
2) cum acc.:(1) (вон, прочь) из(ἅλα Hom.)
(2) мимо, прочь от(π. τέν νῆσον ἐλαύνετε νῆα Hom.)
(3) рядом, возле(δοῦρα Hom.)
(4) помимо, без ведома(Ἀχιλῆα Hom.)
(5) вопреки, вразрез сπ. νόον Hom. — безрассудно
II.πάρεξ...παρέκ, παρέξ..., πάρεξIadv.1) мимо, дальше, прочь(ὠθεῖν, νηχέμεναι Hom.)
2) рядом, возле(στῆναι Hom.)
3) уклоняясь от истины, неверно(ἀγορεύειν Hom.)
4) о чем-л. другомπ. μεμνώμεθα Hom. — вспомним о другом
5) сверх того, помимоταῦτα π. δὲ μηδέν Polyb. — ничего сверх этого
6) за исключением, кромеπ. ἢ ὅσον οἱ Σκύθαι ἦρχον Her. — не считая времени господства скифов
IIπᾰρές и πάρεξ в значении praep.:1) cum gen.:(1) в стороне от, на некотором расстоянии от(ὁδοῦ, λιμένος Hom.)
(2) помимо, сверх(τοῦ ἀργύρου Her.)
2) cum acc.:(1) (вон, прочь) из(ἅλα Hom.)
(2) мимо, прочь от(π. τέν νῆσον ἐλαύνετε νῆα Hom.)
(3) рядом, возле(δοῦρα Hom.)
(4) помимо, без ведома(Ἀχιλῆα Hom.)
(5) вопреки, вразрез сπ. νόον Hom. — безрассудно
-
2 регенерация
1. тех. η αποκατάσταση, η επανόρθωση, η ανάκτηση, η αναγέννηση, η ανάπλαση, η αναζωογόνηση- серебра (из фик-сажей) кфт. η (επ)ανάκτηση του αργύρου/ασημιού2. (нагрев газа или воздуха, поступающих в печь, отработанными продуктами горения) η προθέρμανση (μέσω της επανακτημένης θερμότητας) 3. биол. η αναγέννηση, η αναδημιουργία.Русско-греческий словарь научных и технических терминов > регенерация
-
3 аффинаж
Русско-греческий словарь научных и технических терминов > аффинаж
-
4 παρέκ
πᾰρέκ (on the accent, v. infr.), before a vowel [full] πᾰρέξ (also before a conson., Od.12.276, SIG4.6(Cyzicus, vi B.C.), Pl.Epin. 976d, UPZ 81 iii 20 (ii B. C.), etc., and always in Hdt., LXX (Jd.8.26, al.), and J. (AJ7.1.3, al.)): ([etym.] παρά, ἐκ):A as Prep.,1 c. gen. loci, outside, before,νῆσος.. π. λιμένος τετάνυσται Od.9.116
; παρὲξ ὁδοῦ out of the road, Il.10.349.2 besides, except, SIGl.c., etc.;οὐδὲν ἔστιν ἄλλο π. τοῦ ἐόντος Parm.8.37
;πάρεξ τοῦ ἀργύρου χρυσὸν.. ἀνέθηκε Hdt.1.14
, cf. 93, 192;πάρεξ ὀστέου καὶ νεύρου Hp.Alim.51
; ἑτέραν [ἐπιστήμην] πάρεξ τῶν εἰρημένων εὑρεῖν Pl.l.c., cf. Epicur.Nat. 14G.;μηδὲν ἰδιοπραγεῖν πάρεξ τῶν προσταττομένων Plb.8.26.9
.3 οἰωνοῖο π. contrary to the omen, A.R.2.344; π. οὗ πατρός against the wish of.., Id.3.743.II c. acc., along the side of, along,παρὲξ ἅλα φῦκος ἔχευεν Il.9.7
;παρὲκ μίτον 23.762
; παρὲξ τὴν νῆσον past, clear of the island, Od.12.276; παρὲξ περιμήκεα δοῦρα alongside of.., ib. 443; παρὲξ.. νῆα past it, 15.199;παρὲκ μέγα τειχίον 16.165
, 343 ;σῆμα παρὲξ Ἴλοιο Il.24.349
; παρὲκ νόον aside from sense and reason, 10.391 (v.παρεξάγω 11
); foolishly, 20.133; παρὲξ ὀλίγον θανάτοιο within a little of death, A.R.2.1113.2 παρὲξ Αχιλῆα without the knowledge of Achilles, Il.24.434.5 except, Supp. Epigr.2.710.3 (Pednelissus, i B. C.).B as Adv.,1 of Place, out beside, out and away,λαβὼνπεριμήκεα κοντὸν ὦσα παρέξ Od.9.488
; νῆχε παρέξ out along shore, 5.439; στῆ δὲ παρέξ hard by, Il.11.486 ; τῆλε παρέξ far away, A.R.2.272.2 metaph., beside the mark,παρὲξ ἀγορευέμεν Il.12.213
;παρὲξ ἐρέουσα Od.23.16
.3 ἄλλα παρὲξ μεμνώμεθα let us talk of something else, 14.168.4 excepting, Μῆδοι.. ἄρξαντες τῆς Ἀσίης ἐπ' ἔτεα τριήκοντα καὶ ἑκατὸν δυῶν δέοντα πάρεξ ἢ ὅσον οἱ Σκύθαι ἦρχον except so long as.. (i.e. including that period), Hdt.1.130 (but Δωριεῖ π. ἢ Ὀλυμπίασιν Ἰσθμίων μὲν γεγόνασιν ὀκτὼ νῖκαι besides, exclusive of.., prob. in Paus.6.7.4): abs., besides,ταῦτα π. δὲ μηδέν Plb.3.23.3
. (Acc. to Hdn.Gr.2.63, 931, παρέξ is correct in Hom., πάρεξ in Hdt., as in codd., cf. EM652.39, Eust.732.40.) -
5 μεταλλεία
μεταλλεία, ἡ, das Aufsuchen des Wassers und besonders der Metalle unter der Erde durch Gruben, Stollen und Schachte, ὅσα ὑπὸ μεταλλείας ὀρυττόμενα, Plat. Critia. 114 e; τὸ πολὺ τοῦ ἀργύρου βαϑείαις καὶ κακοπάϑοις μεταλλείαις εὑρίσκεται, Ath. VI, 233 e. – Daher = Graben, συνάγοντες μεταλλείαις τὰ πηγαῖα ὕδατα, Plat. Legg. IV, 761 c; Mine, D. Sic. 16, 74; Ael. N. A. 16, 15.
-
6 παρεκ
παρέκ, παρέξ..., πάρεξIadv.1) мимо, дальше, прочь(ὠθεῖν, νηχέμεναι Hom.)
2) рядом, возле(στῆναι Hom.)
3) уклоняясь от истины, неверно(ἀγορεύειν Hom.)
4) о чем-л. другомπ. μεμνώμεθα Hom. — вспомним о другом
5) сверх того, помимоταῦτα π. δὲ μηδέν Polyb. — ничего сверх этого
6) за исключением, кромеπ. ἢ ὅσον οἱ Σκύθαι ἦρχον Her. — не считая времени господства скифов
IIπᾰρές и πάρεξ в значении praep.:1) cum gen.:(1) в стороне от, на некотором расстоянии от(ὁδοῦ, λιμένος Hom.)
(2) помимо, сверх(τοῦ ἀργύρου Her.)
2) cum acc.:(1) (вон, прочь) из(ἅλα Hom.)
(2) мимо, прочь от(π. τέν νῆσον ἐλαύνετε νῆα Hom.)
(3) рядом, возле(δοῦρα Hom.)
(4) помимо, без ведома(Ἀχιλῆα Hom.)
(5) вопреки, вразрез сπ. νόον Hom. — безрассудно
-
7 καί
καί, und, auch.
A. als Conjunction, und, – 1) Etwas so hinzufügend, daß es mit dem Vorigen als eng verbunden, zusammengehörig erscheint; u. zwar verbindet es so einzelne Wörter, Satzglieder u. ganze Sätze; von Hom. an bei allen Schriftstellern. Häufig begnügt sich der Grieche mit dieser allgengemeinsten Bezeichnung des Zusammenhanges, wo wir in der Uebersetzung das Verhältniß der zu verbindenden Satzglieder durch andere Conjunctionen bestimmter andeuten. So verbindet es – a) Entgegengesetztes, κατ' ἦμαρ καὶ κατ' εὐφρόνην Soph. El. 251, wo wir gew. aber setzen; κεῖνος τὰ κείνου στεργέτω, κἀγὼ τάδε Ai. 1018; ἃ δαίμων κοὐδεὶς ἀνδρῶν ἐδίδαξεν 239; ἵνα δὴ μὴ κακὸς καὶ ἵνα ἀγαϑὸς δοκῇ εἶναι, und sogar, sondern vielmehr, Plat. Theaet. 176 b; καὶ σὲ μὲν ἤδη ἐάσω, τὸν δὲ λόγον, doch dich will ich nun lassen, Conv. 201 b; bes. mit der Negation, nachdrücklich, und nicht, aber nicht, ϑῆλυς οὖσα κοὐκ ἀνδρὸς φύσιν Soph. Tr. 1051; αἰσχρῶς κοὐ δίκῃ Phil. 1218; τούτοισι κοὐκ ἄλλοισιν ἁρμοσϑήσεται O. C. 912; διὰ σὲ κοὐκ ἄλλον βροτῶν 1131; ἄλλῳ καὶ οὐχ αὑτῷ Plat. Gorg. 452 e; auch für οὐδέ, bei vorangegangener Negation, ὡς οὐ γνωριοῖμι κοὐκ ἀλεξοίμην μαϑών Soph. O. R. 539. – In ἀνὰ πέντε μνᾶς καὶ ἕξ, Dem. 27, 9, wo v. l. ἢ καί, ist es oder auch, wie Pol. 1, 39, 12 u. oft. Aehnlich ἐφ' ἡμῖν ἔσται τὸ ἐπιεικέσι καὶ φαύλοις εἶναι Arist. Eth. 3, 7. – b) auch für die Satzverbindung ist es bes. in der altepischen u. in der Sprache des Herodot die gewöhnlichste Verbindungspartikel, auch wo an eine innere Verbindung der Satzglieder zu denken u. später die periodische Vrbdg vom Vorder- u. Nachsatz vorgezogen wird; bei anderen Partikeln zur näheren Verknüpfung der correspondirenden Sätze, ἦμ ος δ' ἠριγένεια φάνη ῥοδοδάκτυλος ἠώς, καὶ τότ' ἀνάγοντο, Il. 1, 478 u. öfter, das Erscheinen der Morgenröthe fällt mit dem ἀνάγεσϑαι zusammen; ὡς δέ οἱ ταῦτα ἔδοξε καὶ ἐποίεε κατὰ τάχος, wo es durch auch übersetzt werden kann, Her. 1, 79; allein, oder mit τέ (τέ – καί) die Satzglieder verknüpfend, ἠώς τε δὴ διέφαινε καὶ ἐγένοντο ἐπὶ τῷ οὔρεϊ, es wurde Morgen u. sie kamen auf den Berg, d. i. als es Morgen wurde, kamen sie, Her. 7, 217, öfter so bei Zeitbestimmungen; νύξ τε ἐγένετο καὶ Δαρεῖος ἐχρᾶτο τῇ γνώμῃ ταύτῃ 4, 135; παρέρχονταί τε μέσαι νύκτες καὶ ψύχεται τὸ ὕδωρ 4, 181; ἤδη δὲ ἦν ὀψὲ καὶ οἱ Κορίνϑιοι ἐξαπίνης πρύμναν ἐκρούοντο Thuc. 1, 50; ἐκ τούτου ἡμέραι οὐ πολλαὶ διετρίβοντο καὶ οἱ Θρᾷκες διεπράττοντο, nachdem wenige Tage vergangen waren, Xen. An. 7, 4, 12; vgl. ἦν δ' ἦμαρ ἤδη δεύτερον πλέοντί μοι κἀγὼ πικρὸν Σίγειον κατηγόμην Soph. Phil. 355; Ant. 1171; mit ἅμα, καὶ ταῦϑ' ἅμ' ἠγόρευε καὶ πρὸς οὐ ρανὸν καὶ γαῖαν ἐστήριξε φῶς Eur. Bacch. 1074, wie ἅμα δὲ ταῦτα ἔλεγε καὶ ἐπεδείκνυε Her. 1, 112, was freilich, wie Isocr. 4, 157 ἅμα διαλλάττονται καὶ τῆς ἔχϑρας ἐπιλανϑάνονται, dem einfachen und nahe steht. – Solche einfache Vrbdgn, wie καὶ ἥκομεν καὶ ἡμῖν ἐξελϑὼν ὁ ϑυρωρὸς εἶπε Plat. Phaed. 59 e u. ἐνταῠϑα ἔμειναν ἡμέρας ἑπτὰ καὶ ἧκε Μένων Xen. An. 1, 2, 6, lassen sich zwar leicht periodischer umgestalten, sind aber auch bei Xen. noch sehr gew., vgl. z. B. γείτων οἰκῶ τῇ Ἑλλάδι καὶ ἐπεὶ ὑμᾶς εἶδον εἰς πολλὰ κακὰ ἐμπεπτωκότας, εὕρημα ἐποιησάμην, u. meinte deshalb, An. 2, 3, 18. Zuweilen ergeben sich auch andere Uebersetzungen aus dem Zusammenhange von selbst, ἐγὼ διδάξω, καὶ σὺ τῷ μάντει πιϑοῦ, du aber folge dem Seher, Soph. Ant. 979; κἀπεμπόμην πρὸς ταῠτα καὶ τὸ πᾶν φράσω El. 680, wie ich dazu geschickt wurde, will ich es auch sagen; αὐτός τ' ἔδησα καὶ παρὼν ἐκλύσομαι, wie ich sie binden ließ, so will ich auch selbst sie befreien, Ant. 1112; οἶδ' ὅτι νοσεῖτε πάντες καὶ νοσοῠντες ὡς ἐγὼ οὐκ ἔστιν ὑμῶν ὅςτις ἐξ ἴσου νοσεῖ, und doch ist unter euch keiner, O. R. 60; vgl. Ar. Eccl. 977. – Dem καίτοι entspricht es, das Frühere einschränkend, Dem. 20, 21, δέκα ϑήσω, καὶ μὰ τοὺς ϑεοὺς, οὐκ οἴομαι πέντε εἶναι, parenthetisch, u. doch glaube ich nicht, daß es fünf sind; vgl. §. 102 ἐμοὶ δοκεῖ Λεπτίνης (καί μοι πρὸς Διὸς μηδὲν ὀργισϑῇς), öfter. – Hom. vrbdt anakoluthisch so auch partic. u. verb. finit., ἃς φαμένη καὶ κερδοσύνῃ ἡγήσατ' Ἀϑήνη, eigtl., so wie sie sagte, ging sie auch voran, Il. 22, 247; anders ἐρητύοντο μενοντες ἀλλήλοισί τε κεκλόμενοι καὶ πᾶσι ϑεοῖσιν χεῖρας ἀνίσχοντες μεγάλ' εὐχετόωντο ἕκαστος 8, 345; vgl. Thuc. 4, 100 ἄλλῳ τε τρόπῳ πειράζοντες καὶ μηχανὴν προςήγαγον, was anakoluthisch zu fassen. – c) wie in vielen der angeführten Beispiele, so ist die Vrbdg τέ – καί sehr geläufig, wenn Aehnliches oder nothwendig Zusammengehöriges an einander gereiht wird; Stallbaum zu Plat. Phileb. 4 macht bes. auf Verbindungen wie δοκεῖ τε καὶ δόξει, πράττουσί τε καὶ ἔπραττον aufmerksam; καὶ – καί steht, wenn Verschiedenartiges verbunden wird, sowohl – als auch. Wenn einzelne Wörter verbunden werden, steht τέ καί neben einander, Ἀτρεῖδαί τε καὶ ἄλλοι ἐϋκνήμιδες Ἀχαιοί Il. 1, 17; ἔρχεταί τε καὶ φυλάξεται Soph. Phil. 48; ἠχϑέσϑη τε καὶ ἔδεισε Xen. An. 7, 5, 6; wenn längere Satzglieder verbunden werden, wird τέ von καί getrennt, αὐτός τε ἔσπενδε καὶ τοῖς νεανίσκοις ἐγχεῖν ἐκέλευσε Xen. An. 4, 3, 13, u. so oft, bes. in dieser Vrbdg mit αὐτός; auffallend πῇ διαφέρει ὁ τυραννικός τε καὶ ὁ ἰδιωτικὸς βίος Hier. 1, 2, wo die zu vergleichende Lebensweise des Tyrannen u. des Privatmannes eng zusammengestellt werden; vgl. Plat. Legg. VIII, 831 d διὰ τὴν τοῦ χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου (Gold und Silber als ein Begriff) ἀπληστίαν πᾶσαν μὲν τέχνην καὶ μηχανὴν καλλίω τε καὶ ἀσχημονεστέραν ἐϑέλειν ὑπομένειν, gute oder schlechte Mittel gelten dabei ganz gleich. In καὶ ἀγαϑοὶ καὶ κακοί wird der Unterschied hervorgehoben, sowohl gute als schlechte, nicht als Eines gedacht; κἂν τύχω κἂν μὴ τύχω Eur. Hec. 734; ὡς καὶ τὸν ἐχϑρὸν ἀνταμύνωνται καὶ τὸν φίλον τιμῶσιν Soph. Ant. 639; ἡμῖν μὲν εἰκάζουσι καὶ τὰ τοῠδ' ἔπη ὀργῇ λελέχϑαι καὶ τὰ σ', Οἰδίπου, δοκεῖ O. R. 404, sowohl deine als seine Worte; Hom. vrbdt noch nicht καὶ – καί, sondern nur τέ – τέ; Il. 21, 262, φϑάνει δέ τε καὶ τὸν ἄγοντα, ist καί auch zu übersetzen, wie auch in der Vrbdg ἠδὲ καί, und auch, 7, 274 Od. 1, 240; vgl. ἠμέν – ἠδὲ καί, 5, 128, u. s. hierüber u. über καί τε unten τέ. Bei den Attikern wird καί auch öfter gesetzt, wodurch gewöhnlich die Vrbdg nachdrücklich hervorgehoben wird, rhetorische Figur des Polysyndeton, καὶ φημὶ κἀπόφημι κοὐκ ἔχω, τί φῶ Soph. O. C. 317; κλύειν καὶ σμικρὰ καὶ δίκαια καὶ τἀναντία Ant. 663; so viermal O. R. 1091, fünfmal Ant. 352 O. R. 458; ἰταμὸν γὰρ ἡ πονηρία καὶ τολμηρὸν καὶ πλεονεκτικὸν καὶ τοὐναντίον ἡ καλοκἀγαϑία ἡσύχιον καὶ ὀκνηρὸν καὶ βραδὺ καὶ δεινὸν ἐλαττωϑῆναι Dem. 25, 24; – ἄλλως τε καί s. unter ἄλλως. – d) wie in Beispielen der Art, οὐχ ὁμοίοις ἀνδράσι μαχοῦνται νῦν τε καὶ ὅτε τοῖς ἀτάκτοις ἐμάχοντο, Xen. An. 5, 4, 21, ähnliche Fälle zusammengestellt u. verglichen werden, so wird bei ὁ αὐτός, ἴσος, ὅμοιος, τέ καί u. häufiger allein καί hinzugesetzt, wo wir wie oder als übersetzen, οὐ τὴν αὐτὴν τυγχάνω γνώμην ἔχων ἔν τε τῷ παρόντι καὶ περὶ τὰς ἀρχὰς τοῦ λόγου, ich habe nicht dieselbe Ansicht jetzt wie im Anfang der Rede, Isocr. 4, 187; τὴν αὐτὴν ἐσκευασμένοι καὶ ὁ πεζὸς αὐτέων Her. 7, 84; 4, 109 u. öfter; ταὐτὰ σὺ καὶ ἐγώ Plat. Gorg. 491 b; ταὐτὸν καὶ ἀγαϑόν, es ist einerlei mit dem Guten, Phil. 22 c, ἀξίους ὄντας ταῖς αὐταῖς τιμαῖς καὶ τοὺς ἀϑανάτους τιμᾶσϑαι Lys. 2, 80; – ὡς ὑμᾶς ἴσα καὶ τὸ μηδὲν ζώσας ἐναριϑμῶ, eigtl. »euch u. die nicht Lebenden rechne ich gleich«, ich rechne euch gleich wie die Todten, Soph. O. R. 612. 1187 O. C. 814; ἐν ἴσῳ, ἴσα καί, Thuc. 2, 60. 3, 14; ἔστι δὲ παραπλησίη ἡ κάϑαρσις τοῖσι Λυδοῖσι καὶ τοῖ. σι 'Ἕλλησι Her. 1, 35, ist bei den Lydern ähnlich wie bei den Griechen; τουτέων ἕκαστον ὁμοίως καὶ τὸν πρότερον κατέλεξα 7, 115; auch ὡς tritt hinzu, ἐπειρωτῶν ἑκάστας ὁμοίως ὡς καὶ τὸν πεζόν 7, 100, wenn nicht ὡς zu tilgen ist; οὐχ ὁμοίως πεποιήκασι καὶ Ὅμηρος Plat. Ion. 531 d; αἱ δαπάναι οὐχ ὁμοίως καὶ πρὶν ἀλλὰ μείζους Thuc. 7, 28; ἐν τῷ ὁμοίῳ καί 6, 11; οὐχ ὅμοιά γε σοὶ καὶ ἐκείνοις ὑπῆρχε Lys. 13, 27; auch bei ἕτερος, Arist. polit 1, 5. Hiermit lassen sich vergleichen: εἰ μὲν καὶ σὺ εἶ τῶν ἀνϑρώπων, ὧνπερ καὶ ἐγώ, wo man es mit auch übersetzt, Plat. Gorg. 457 e; ἐὰν ἄρα καὶ σοὶ ξυνδοκῇ ἅπερ καὶ ἐμοί Phaed. 64 c; ὥςπερ καὶ ὀνομάζεται οὕτω καὶ εἶναι Rep. V, 470 b, vgl. B. 1. – 21 in der so geläufigen Vrbdg πολλὰ καὶ καλά wird eigentlich, wie das bes. bei Her. vorkommende πολλά τε καὶ καλά, πολλά τε καὶ κακὰ πάσχειν 4, 167 zeigt (vgl. πολύς), das Prädikat der Menge mit dem andern dabeistehenden engverbunden gedacht, wobei das hinzutretende Wort also eine nähere Bestimmung des πολύς angiebt, »Vieles und zwar Schönes«; u. so bedeutet καί öfter eine nähere Bestimmung, auch Berichtigung u. Einschränkung des Früheren, und zwar; βῆ πρὸς δῶμα Διὸς καὶ μακρὸν Ὄλυμπον Il. 5, 398; αὗταί σ' ὁδηγήσουσι καὶ μάλ' ἀσμένως, und zwar sehr gern, Aesch. Prom. 730; λέγων ἔοικα πολλὰ καὶ μάτην ἐρεῖν 1009; πάρεστι δῆτα καὶ μάλ' ἄζηλος ϑέα Soph. El. 1447; παρῆσάν τινες καὶ πολλοί γε, u. zwar viele, Plat. Phaed. 58 d; Gorg. 455 c; ὡς δὲ ἐχϑροὶ καὶ ἔχϑιστοί εἰσι, πάντες ἴστε Thuc. 7, 68; πολλοὺς καὶ τοὺς πλείους 7, 48, wo man es, wie Plat. Apol. 23 a, σοφία ὀλίγου τινὸς ἀξία ἐστὶ καὶ οὐδενός, odervielmehr übersetzen kann; vgl. Gorg. 504 e. So bes. auch in Verbindung mit οὗτος, z. B. ἢ εἶναι ἐλευϑέροισι ἢ δούλοισι καὶ τούτοισι ὡς δραπέτῃσι Her. 6, 11; ἀπόρων ἐστὶ καὶ ἀνάγκῃ ἐχομένων καὶ τούτων πονηρῶν, und zwar solcher, die schlecht sind, und zwar wenn diese schlecht sind, Xen. An. 2, 5, 21; vgl. ἔχοντες τοσούτους πόρους καὶ τούτων μηδένα ἐπικίνδυνον 2, 5, 20; häufiger, in Beziehung auf den ganzen voranstehenden Satz, καὶ ταῦτα, zuweilen mit eigenem Verbum, ὁ δ' ἐξαλύξας οἴχεται, καὶ ταῦτα κούφως ἐκ μέσων ἀρκυσμάτων ὤρουσεν Aesch. Eum. 111; ἄνδρα γενναῖον ϑανεῖν, καὶ ταῦτα πρὸς γυναικός ib. 595, wo wir »und zwar«, » und das«, » und noch dazu« sagen; so die anderen Tragg. u. in Prosa, φανήσεται ἡμᾶς εὖ ποιῶν, καὶ ταῦϑ' ὧν μάλισϑ' ἡμῶν ἡ πόλις δεῖται Dem. 20, 30, vgl. οὗτος. Es steht auch ein Participium dabei, ὅτι ἤδη ἔπη φϑέγγομαι καὶ ταῦτα ψέγων, eigtl. und dies thue, während ich tadle, da ich doch tadle, Plat. Phaedr. 241 e; καὶ ταῠτα σοφὸς ὤν Gorg. 508 a; eigenthümlich nachgestellt νῦν γε, ἔφη, ἐπεχείρησας οὐδὲν ὢν καὶ ταῠτα Rep. I, 341 c. – Dem lat. denique, kurz, entspricht es oft vor πᾶς am Schlusse des Satzes, Dem. 23, 85 οὐκοῦν καὶ τῷ μὴ προςϑεῖναι – καὶ τῷ εἰπεῖν –, καὶ πᾶσιν οὕτως φανερῶς καὶ παρὰ τοῦτον εἴρηκε τὸν νόμον.
B. Mehr adverbial, auch, und zwar – 1) quoque, gleichfalls, gleichstellend u. hinzufügend, wo man sich das erste Glied ergänzen kann, vgl. die Beispiele unt. A 1 d; δότε δὴ καὶ τόνδε γενέσϑαι παῖδ' ἐμὸν ὡς καὶ ἐγώ περ ἀριπρεπέα Τρώεσσιν Il. 6, 406, daß auch dieser mein Sohn sich auszeichne, gleich wie ich; ἐπιβουλεύει Κύρῳ καὶ πρόσϑεν πολεμήσας, wie er schon früher mit ihm Krieg geführt hatte, Xen. An. 1, 6, 1; ibd. 2, 1, 22 ὅτι καὶ ἡμῖν ταὐτὰ δοκεῖ ἅπερ καὶ βασιλεῖ; woran sich Sätze reihen wie ἐμοῦ ἰόντος ὅποι καὶ ὑμεῖς 1, 3, 6, wohin auch ihr geht; καὶ ἀεὶ καὶ νῦν, jetzt wie immer, Plat. Gorg. 523 a; καὶ τότε καὶ νῦν, jetzt wie damals, Phil. 60 c; so auch ἀεὶ εἰώϑειμεν φοιτᾶν παρὰ τὸν Σωκράτη καὶ δὴ καὶ τότε, und so auch damals, wir gingen auch damals, wie wir immer zu thun pflegten, Phaed. 59 c; ähnlich εἴπερ κἀγώ τι φρονῶ Soph. Phil. 192; καὶ σοὶ ταῦτα παρῄνεσα O. C. 1419; εἴπερ τις καὶ ἄλλος Plat. Phaed. 58 e u. oft, wie ὥς τις καὶ ἄλλος; ἵνα καὶ εἰδῶ ὅτι λέγεις Gorg. 467 c; ἔφυγεν ἔχων καὶ τὸ στράτευμα Xen. An. 1, 9, 31, er selber und auch das Heer. – Man bemerke bes. καὶ αὐτός, ebenfalls, ὡς ἐνόησαν αὐτῶν τὴν πορείαν ἐπὶ τὸ ἄκρον, εὐϑὺς καὶ αὐτοὶ ὥρμησαν ἁμιλλᾶσϑαι ἐπὶ τὸ ἄκρον Xen. An. 3, 4, 44; vgl. 7, 8, 17; ἐν τῷ χειμῶνι καὶ αὐτός ποτε κατέμαϑον, ich habe auch selbst erfahren, 5, 8, 14. Eben so Ἀγίας καὶ Σωκράτης καὶ τούτω ἀπεϑανέτην, starben ebenfalls, Xen. An. 2, 6, 30; ταῦτα δὲ ποιῶν καὶ οὗτος ἀποϑνήσκει Hell. 6, 4, 34; öfter nimmt so καὶ οὗτος das Frühere wieder auf, auch dieser, z. B. Ἀριαῖος δέ, ὃν ἡμεῖς ἠϑέλομεν βασιλέα καϑιστάναι, καὶ ἐδώκαμεν πιστά, καὶ οὗτος πειρᾶται An. 3, 2, 5; ib. 35 εἰ οἱ πολέμιοι, ὥςπερ οἱ δειλοὶ κύνες –, εἰ καὶ οὗτοι ἡμῖν ἐπακολουϑοῖεν. – 21 das Hinzukommende hervorhebend, etiam, sogar, auch, selbst; Τυδείδης, ὃς νῦν γε καὶ ἂν Διῒ πατρὶ μάχοιτο, er möchte wohl selbst mit Zeus kämpfen, sc. wie mit diesen anderen, Il. 5, 362; ἔπειτά με καὶ λίποι αἰών, dann weiche sogar das Leben von mir, wobei man hinzudenken kann, nicht nur alle übrigen Güter des Menschen, sondern auch sein theuerstes, das Leben, 5, 685; τάχα κεν καὶ ἀναίτιον αἰτιόῳτο, sogar einen Unschuldigen, 11, 654; κέλεταί ἑ ϑυμὸς καὶ ἐς πυκινὸν δόμον ἐλϑεῖν, sogar in die feste Behausung einzudringen, 12, 301; καὶ ὀψέ, auch, selbst spät noch, 4, 181; κἀξάγγελλ' ἰὼν καὶ πᾶσι Καδμείοισι Soph. O. C. 1396; ἐν πᾶσι καὶ τοῖς ἐλαχίστοις παρανομήμασι ϑάνατον εἶναι τὴν ζημίαν, auch bei den kleinsten Vergehen, Lycurg. 65. Beim comparat., ϑεὸς καὶ ἀμείνονας ἶππους δωρήσαιτο, er könnte wohl Pferde, und zwar schönere, noch schönere Pferde schenken, Il. 10, 556; δόμεναι καὶ μεῖζον ἄεϑλον, noch einen größeren Kampfpreis, 23, 551, vgl. 19, 200. 23, 386; ἄξιος φέρειν τῆςδε καὶ μείζω χάριν Soph. O. C. 764; Ai. 1350; so tritt es auch verstärkend zu λίαν, καὶ λίαν, oft bei Hom.; καὶ μάλα, Xen. An. 1, 5, 8 u. oft; καὶ μᾶλλον, 6, 4, 35; καὶ μάλιστα, gar sehr, Cyr. 2, 1, 5; οἵ τε ἄλλοι καὶ μάλιστα Her. 6, 136; καὶ μάλιστα ἀγανακτῶ Lycurg. 139; καὶ μάλα πολλοῖς Plat. Prot. 315 d; ὡμολόγησε καὶ μάλ' ἀκόντως 333 b; καὶ πάνυ, Phaed. 64 b; καὶ πολλάκις, Pol. 9, 16, 2; καὶ δικαίως γε, Xen. Cyr. 2, 2, 14; καὶ ῥᾳδίως, 1, 4, 11, vgl. oben A. 2. – Beschränkend, ἱέμενος καὶ καπνὸν ἀποϑρώσκοντα νοῆσαι, auch nur, Od. 1, 58; ἄξιόν τι καὶ τριχός Ar. Ran. 614; εἴ τις μέλλει καὶ σμικρὸν ἀρετῆς μεϑέξειν Plat. Legg. VII, 816 e; βλάπτειν καὶ ὁντινοῦν ἄνϑρωπον Rep. I, 335 b; μεταβολὴν καὶ ἡντινοῦν ἐνδέχεται, auch nur eine gewisse, sei es welche es wolle, Phaed. 78 d; ähnlich ἀλλ' ἀρκεῖ καὶ τοῦτο, auch das schon reicht hin, Gorg. 498 a; ἀλλ' ἱκανὰ καὶ ταῦτα Apol. 28 a; καὶ μικρῷ ὄψῳ ἀνακτήσασϑαι φίλους Xen. Cyr. 2, 2, 10. – Am bestimmtesten ist dieser Gebrauch in der Vrbdg οὐ μόνον, ἀλλὰ καί ausgeprägt. – So ist es 31 meist auch beim Participium zu fassen, Ἕκτορα καὶ μεμαῶτα μάχης σχήσεσϑαι ὀΐω, sogar wenn er eifrig darnach verlangt, auch den Anstürmenden, Il. 5, 651; πὰρ δύναμιν δ' οὐκ ἔστι καὶ ἐσσύμενον πολεμίζειν, auch der Eifrige, Kampfbegierige, kann nicht über Vermögen kämpfen, 13, 787; τί σὺ ταῦτα καὶ ἐσϑλὸς ἐὼν ἀγορεύεις, wie kannst du, auch ein Tapferer seiend, das sagen, 16, 627, vgl. 15, 276 Od. 2, 343; ϑέαμα οἷον καὶ στυγοῦντ' ἐποικτίσαι, das auch der Hassende bemitleidet, Soph. O. R. 1296. In allen diesen Fällen könnte auch καίπερ stehen. Und so tritt auch ὅμως wirklich dazu, ὑφ' ὧν ἐγὼ ταχϑεὶς τάδ' ἔρδω καὶ τύραννος ὢν ὅμως Soph. O. C. 855, καὶ μάλα βουλόμενος ἀπάγειν τὸ στράτευμα ὅμως ἐκεῖ κατέμεινε Xen. Hell. 6, 5, 20, vgl. ὃς καὶ τοῦ ἀδελφοῦ καὶ τεϑνηκότος ἤδη ἀποτεμὼν τὴν κεφαλήν, der auch seinem Bruder, der sogar schon todt war, den Kopf abschneiden ließ, An. 3, 1, 17; beim gen. absol., ὁ ἕτερος οὐκ ἔφη καὶ μάλα πολλῶν φόβων προςαγομένων 4, 1, 23. – 4) Im Anfange einer Rede bezieht es sich als Erwiederung auf etwas Vorangegangenes, nimmt dies auf und führt es fort, wie sich dies bes. in den Wechselreden bei den Tragg. zeigt, vgl. z. B. Soph. O. R. 771. 963. 1132. Die homerischen Fälle, wo ein Satz beginnt mit καὶ τότε, καὶ τότε δή, καὶ τότ' ἔπειτα, Il. 1, 92. 478. 9, 475. 15, 220 u. sonst, gehören mehr zu den unter A 1 b aufgeführten. – Besonders merke man den Gebrauch das καί – a) vor Imperativen, καί μοι ἀπόκριναι, u. nun antworte mir, Plat. Gorg. 562 b, καί μοι λέγε Euthyphr. 3 a, u. häufig bei den Rednern in den Aufforderungen an den Schreiber, Documente vorzulesen, καί μοι ἀνάγνωϑι. – b) in Fragen, ἦ καί μοι νεμεσήσεαι; Od. 1, 389, wirst du mir auch zürnen? gew. mit Lebhaftigkeit und Nachdruck, καὶ νῦν τί μ' ἄγετε Soph. Phil. 1018, öfter, wie Aesch. Prom. 253 Pers. 233; ποῖον ἄνδρα καὶ λέγεις; welchen Mann meinst du nur? O. R. 1129; τοῦ καί ποτ' εἶ; Ar. Pax 1288; ἄμφω γὰρ αὐτὰ καὶ κατακτεῖναι νοεῖς; denkst du denn gar beide zu tödten? Soph. Ant. 766; πῶς δὲ καὶ στρατὸς τοσοῦτος πεζὸς ἤνυσεν περᾶν Aesch. Pers. 707; τίνα δὲ καὶ πενϑήσομεν 288; ἴδωμεν τί ποτε καὶ λέγομεν, was denn wohl, Plat. Gorg. 451 a; τί γὰρ ἄν τις καὶ ποιοῖ ἄλλο; Phaed. 61 e; τίνος δὲ καὶ ἔστι τῶν πολιτῶν; Theaet. 144 b; καὶ τί δή; Xen. Cyr. 1, 3, 10; ποίαν καὶ ἧτταν λέγεις; 3, 1, 19; ἤροντο, τί καὶ βουλόμενος ταῠτα πράττοι Hell. 3, 3, 11; τί ποτε καὶ καλέσαι χρή; 2, 3, 47; so auch richtig An. 1, 8, 16 ἤρετο, ὅτι καὶ εἴη τὸ σύνϑημα, u. sonst. – c) auch in Antworten, καὶ κάρτα Soph. O. C. 65. 302 u. sonst, wie bei Plat. u. A.; καὶ μάλα, ἔφη, ja wohl, Xen. Mem. 2, 2, 1.
Ueber die Stellung des καί ist zu merken, daß es zuweilen nicht bei dem Worte steht, wo man es erwarten sollte, ἐκεῖϑι κἦλϑον, für καὶ ἐκεῖϑι ἦλϑον, Aesch. Spt. 792; ἔγνωκα τοῖςδε κοὐδὲν ἀντειπεῖν ἔχω Prom. 51, u. öfter bei Tragg. Auch tritt es der Präposition nach, ἐν καὶ ϑαλάσσᾳ Pind. Ol. 2, 51; μὴ μετὰ καὶ τοῦ ψεύδεσϑαι Luc. Fugit. 19.
Die Verbindungen des καί mit anderen Partikeln folgen in der alphabetischen Ordnung an ihrer Stelle.
Hier mögen die bei diesem Worte bes. häufigen Krafen bemerkt werden, die sich am meisten bei Soph. finden: καὶ ἀ- = κἀ-, z. B. κἀγαϑός, κἀδάκρυτος, κἀϑέως, κἀκροϑίνια, Tr. 748, κἄλλος, κἀποδύρομαι, κἀσαφῆ, καὖϑις, χἀρπάσαι = καὶ ἁρπάσαι, Phil. 640, κἄν, s. unten bes.; καὶ ἐ- = κἀ-, z. B. κἀγώ, κἄδρων, κἄϑηκας, κἀμάνϑανον, κἀμός, κἀξ, κἀστίν, χαὐτοῦ = καὶ ἑαυτοῦ, O. R. 234; κεἰ = καὶ εἰ, wie auch κεἰςήκουσας Ant. 9; aber κἆτα = καὶ εἶτα, nach Apoll. de adv. 497, 19 ohne ι subscr. zu schreiben; κεὐσταλής = καὶ εὐσταλής; χἠ = καὶ ἡ, Soph. El. 1031, wie χἠμεῖς, χὠπόσοι = καὶ ὁπόσοι, χὤτι = καὶ ὅτι, χοἱ = καὶ οἱ, κοὐκ = καὶ οὐκ.
-
8 χαρακτήρ
4 branding-iron, Clara Rhodos 2.171 (ii B. C.).II mark engraved, impress, stamp on coins and seals,ἀργύρου λαμπρὸς χ. E.El. 559
, cf. Pl.Plt. 289b, Arist. Pol. 1257a40; coin type, standard,ἦν δ' ὁ ἀρχαῖος χ. δίδραχμον Id.Ath.10.2
, cf. OGI339.45 (Sestos, ii B. C.), D.S.17.66; Κότυος χ. Head Hist.Num.2285 (Thrace, i B. C.): hence, in pl., = χάραγμα 1.2, PFlor.61.21 (i A. D.): metaph., οἷς ἡ ἀρετὴ εὐδοξίας χαρακτῆρα τοῖς ἔργοις ἐπέβαλεν set a stamp upon them, Isoc.1.8; Κύπριος (s. v. l.)χαρακτὴρ.. ἐν γυναικείοις τύποις εἰκὼς πέπληκται A.Supp. 282
.2 esp. of figures or letters,οἱ τῶν γραμμάτων χ. Plu.2.214f
; ὁ τύπος τῶν χ. ib.577f, cf. 1120f, D.S.3.67; of the letters used by Hp. in Epid.3.1, Zeno and Apollonius ap.Gal.17(1).618, cf. 524sq.; of a single letter of the alphabet, Jul.Or.2.72a;ξυλήφια βραχέα ἔχοντα χαρακτῆρα Plb.6.35.7
; brand on a camel, PGen.29.8 (ii A. D.); of symbols in a prescription, Gal.13.995; of magical symbols (such as the seven vowels),τῶν χ. ἡ ἀπόρρητος φύσις Jul.Or.7.216c
, cf. Iamb.Myst.3.13, Sallust.15; of hieroglyphs, opp. γράμματα, Luc. Herm.44.3 metaph., distinctive mark or token impressed (as it were) on a person or thing, by which it is known from others, characteristic, character, χ. γλώσσης, of a particular dialect, Hdt.1.57, 142;χ. αὑτὸς ἐν γλώσσῃ S.Fr. 176
; ; ὁ Ἑλληνικὸς χ. Greek idiom, D.H.Pomp.3: freq. of persons, feature,ὁ χ. τοῦ προσώπου Hdt.1.116
; ;οἱ τῆς ὄψεως χ. D.S.1.91
;ἀνδρῶν οὐδεὶς χ. ἐμπέφυκε σώματι E.Med. 519
;δεινὸς χ. κἀπίσημος.. ἐσθλῶν γενέσθαι Id.Hec. 379
;φανερὸς χ. ἀρετᾶς Id.HF 659
(lyr.); ἠθικοὶ χ., title of work by Thphr.: pl., οἱ χ. the features of the face, J.AJ13.12.1, cf. OGI508.13 (Ephesus, ii A. D.); χ. μορφῆς ἐμῆς ib.383.60 (Nemrud Dagh, i B. C., sg.); [ τοῦ ἐμβρύου] Sor.1.33 (pl.): hence,4 type or character (regarded as shared with others) of a thing or person, rarely of an individual nature,ἀνδρὸς χ. ἐκ λόγου γνωρίζεται Men.72
;χ. μοχθηρότατον παραπλάττεσθαι Phld.Rh.1.6
S.;τὸν χ. τὸν Διογένους Arr.Epict.3.22.80
; τίνα ἔχει χ. τὰ δόγματα; ib.4.5.17; of nations, Plb.18.34.7.5 style, freq. in Rhet.,ὁ Δημοσθένους χ. D.H.Dem.9
, cf. Pomp.1, Cic.QF2.15(16).5;χ. δικανικός Phld.Rh.2.137S.
; χ. optimi the ideal type, Cic.Orat. 11.36, cf.39.134;χ. ἰσχνός, μεγαλοπρεπής, γλαφυρός, δεινός Demetr. Eloc.36
, cf. D.H.Dem.33;χ. λέξεως Id.Lys.11
;χ. Ἀσιανός Str.13.1.66
.6 impress, image, τῆς ὑποστάσεως [τοῦ θεοῦ] Ep.Heb.1.3; πάθους, ἀρετῆς, Longin.22.1, Eun.Hist.p.243 D.: abs., οἱ Σεβάστειοι χ. the imperial seal, i.e. the emperor himself, IG5(2).268.24 (Mantinea, i B. C.).7 Gramm., typical form, A.D.Synt.20.10, 103.23.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > χαρακτήρ
-
9 και
conj. (иногда adv.)(in crasi: χὠ = κ. ὅ; χἠ = κ. ἥ; χοἰ = κ. οἱ; κἀγαθός = κ. ἀγαθός; κἄλλος = κ. ἄλλος; κἀγώ = κ. ἐγώ; κάμοῦ = κ. ἐμοῦ; κἐκ = κ. ἐκ; κἄστιν = κ. ἔστιν и т.д.)
1) и(κ. κατὰ γῆν κ. κατὰ θάλατταν, θαυμάσιος τὸ κάλλος κ. τὸ μέγεθος Xen.)
; ( при каждом члене обособляющего перечисления - обычно начиная со второго)αἱ ἔλαφοι κ. δορκάδες κ. οἱ ἄγριοι οἶες κ. οἱ ὄνοι οἱ ἄγριοι Xen. — олени, газели, дикие овцы и дикие ослы;
( для усиления связи - — с предшеств. τε):ἥ τοῦ χρυσοῦ τε κ. ἀργύρου ἀπληστία Plat. — ненасытная жажда золота и серебра;ἀεί τε κ. τότε Plat. — как всегда, так и в этот момент (теперь)2) и в частности, и притом, и в том числе, между прочим и(θεοὴ ἅπαντες κ. Ποσειδῶν Aesch.)
ἄλλα τε εἶπε κ. περὴ τούτου Plat. — (Сократ) говорил о разных вещах, между прочим и о нем3) а именноδῶμα Διὸς κ. μακρὸς Ὄλυμπος Hom. — обиталище Зевса, то есть высокий Олимп
4) ( после ὅμοιος, ἴσος, αὐτός) что и, как иὁμοίως κ. πρίν Thuc. — так же, как и прежде;
ἴσα κ. ἱκέται Thuc. — совсем как просители;ἴσα κ. τὸ μηδέν Soph. — все равно что ничто;ὅ αὐτὸς ὑμῖν στόλος ἐστὴ κ. ἡμῖν Xen. — нам предстоит тот же поход, что и нам5) ( после ἄλλος, ἕτερος, αὐτός, ταὐτός, ἐναντίος) в сравнении с, чемπᾶν τοὐναντίον ἔχει νῦν τε κ. τότε Plat. — все обстоит теперь иначе, чем тогда;
οὐ τέν αὐτέν τυγχάνω γνώμην ἔχων ἔν τε τῷ παρόντι κ. περὴ τὰς ἀρχὰς τοῦ λόγου Dem. — у меня теперь не то мнение, какое (было) в начале речи;οὐ ταὐτὰ σύ τ΄ ἐμοῦ κατηγορεῖς κ. ἐγὼ σοῦ Plat. — ты обвиняешь меня не в том, в чем я тебя6) также и, так же как, равным образомὥσπερ κ. ἐν πολέμῳ Xen. — так же, как на войне;
οὕτω κ. τῶν κινδύνων μετέχειν Xen. — участвовать также и в опасностях;οὗτός ἐστιν, εἴπερ τις κ. ἄλλος, ὅ τευξόμενος τοῦ ὄντος Plat. — если кто-л. вообще может постичь бытие, то (именно) он;ἐπίσταται δ΄ εἴ τις κ. ἄλλος Xen. — он умеет это (делать) не хуже, чем кто-л.7) хотя (бы), по крайней мереἱέμενος κ. καπνὸν νοῆσαι Hom. — желая увидеть хотя бы дым (родных берегов)
8) однако, и в то же время, но, а, все же(ἀηδές τι κ. ὠφέλιμον Plat.)
ἄλλῳ κ. οὐχ αὐτῷ Plat. — для другого, а не для себя;ἵνα κ. εἰδῶ ὅ τι λέγεις Plat. — чтобы мне все же знать, что ты говоришь9) κ. … κ. как …такἐγένετο κ. Ἕλληνι κ. βαρβάρῳ Xen. — можно было как греку, так и негреку
10) κ. … κ. хотя …но, и все жеσὺ κ. δέδορκας, κοὐ (= κ. οὐ) βλέπεις, ἵν΄ εἶ κακοῦ Soph. — ты хотя и зрячий, но не видишь как ты несчастен;
πολλαὴ κ. μεγάλαι πόλεις Xen. — много больших городов;πολλὰ κ. ἀμήχανα Xen. — много затруднений11) и вот, тогдаκ. ὅ Σωκράτης ἔφη Plat. — тогда Сократ, сказал
12) intens. при imper. (соотв. русск. же, -ка)κ. μοι δὸς τέν χεῖρα Hom. — дай-ка мне руку;
κ. μοι ἀπόκριναι Plat. — ответь же мне;κ. μοι ἀνάγνωθι τὸν νόμον Lys. — а ну зачитай-ка мне закон13) (усилит. при вопросе) и, (да) разве, неужелиἦ κ. μοι νεμεσήσεαι ὅττι κεν εἴπω ; Hom. — неужели ты рассердишься на меня за то, что я скажу?;
κ. ταῦτα δρᾶν νοεῖς ; Soph. — и ты это думаешь сделать?;ποῖον ἄνορα κ. λέγεις ; Soph. — о каком это человеке ты говоришь?14) и притом, и к тому же(παρῆσάν τινες κ. πολλοί γε Plat.)
ἐχθροὴ κ. ἔχθιστοι Thuc. — враги и, притом, враги смертельные15) а пожалуй, и дажеὀλίγου τινὸς ἄξιόν ἐστι κ. οὐδενός Plat. — (это) вещь небольшой ценности, а пожалуй, и никакой;
ἄνδρες κ. μάλα λυγροί Hom. — даже самые жалкие люди;κ. λίην ἐοικὼς ὄλεθρος Hom. — вполне даже заслуженная гибель (Эгиста);κ. πάνυ Plat. — даже очень, совершенно16) (усилит. при superl.)κ. μάλιστα Xen. — в высшей (даже) степени;
κ. μωρότατον Xen. — крайне безрассудно17) κ. τοῦτο или κ. ταῦτα несмотря на, хотяκ. ταῦτα σοφὸς ὤν Plat. — как (ты) ли мудр
18) а затем, попеременно(οἱ συγγενεῖς μῆνές με μικρὸν κ. μέγαν διώρισαν Soph.)
19) или(εἷς κ. δύο Hom.; δύο κ. τρία βήματα Xen.)
ὁμοίως κ. παραπλησίως Dem. — одинаково или сходно20) (в знач. подчинительного союза), ἠώς τε δέ διέφαινε κ. ἐγένοντο ἐπὴ τῷ οὔρεϊ Her. когда занялась заря, (персы) оказались на горе; κ. ἥκομεν κ. ἡμῖν ἐξελθὼν ὅ θυρωρὸς εἶπε Plat. когда мы пришли, привратник, выйдя, сказал нам21) ( в сочетаниях с частицами):(1) κ. ἄν даже (и); κ. γάρ (усилит. κ. γάρ ῥα, κ. γὰρ δή или κ. γὰρ κ.) ибо ведь, да ведьκ. γὰρ νῦν ὁμολογῶ Plat. — да ведь я теперь согласен;
κ. γὰρ οἱ ἰατροὴ καίουσι κ. τέμνουσι ἐπ΄ ἀγαθῷ Xen. — ведь с благой же целью врачи жгут и режут(2) κ. γὰρ οὖν поэтому-то, именно поэтомуκ. γὰρ οὖν ἐπίστεον αὐτῷ αἱ πόλεις Xen. — поэтому-то города доверяли ему (Киру)
(3) κ. …γέ и притом, и даже или право жеκ. καλῶς γε λέγεις Plat. — говоришь ты, право же, хорошо;
κ. πολλοί γε Plat. — (были), и даже многие(4) κ. …δέ, κ. …δέ τε, κ. δέ νυ но (все) так же, все ещеκ. δ΄ αὖ τοι πολεμήϊα ἔργα μέμηλεν ; Hom. — так все еще ратные дела у тебя на уме?;
λόγχαι, τοξεύματα κ. πλεῖστοι δ΄ ἐκ χερῶν λίθοι Xen. — дротики, стрелы, но еще больше бросаемых вручную камней(5) κ. δή а (и) вот (даже), и вот уже, и вот допустим, предположимκ. δή μοι γέρας αὐτὸς ἀφαιρήσεσθαι ἀπειλεῖς Hom. — а ты вот угрожаешь отнять у меня награду;
κ. δέ ἀποβαίνομεν εἰς τέν χώραν Xen. — и вот мы, допустим, высаживаемся на землю;κ. δέ κ. — ну а также, а в том числе:ἄλλα τε χωρία κ. δέ κ. Λῆμνος Her. — разные страны, а среди них и Лемнос(6) κ. εἰ ( in crasi κεἰ) и κ. εἴ κε даже если (бы)(с ind., conjct. или opt.)
κ. εἰ μάλα καρτερός ἐστιν Hom. — будь он даже чрезвычайно силен(7) κ. μέν, κ. μὲν δή и κ. μὲν δή. …γε и кроме того, к тому же ещеκ. μὲν δέ κ. ἀνδρεῖόν γε ἀνάγκη ; Plat. — но ведь необходимо же, чтобы (честный и справедливый человек) был, кроме того, еще и мужественным?
(8) κ. …μέντοι и все жеκ. οὐδὲν μέντοι οὐδὲ τοῦτον παθεῖν ἔφασαν Xen. — и все же, говорят, даже он не пострадал
(9) κ. μήν поистине, (но) право же, конечно, но кроме того, но также; κ. μέν τἀληθῆ σοι ἐρῶ Plat. я скажу тебе всю правду; κ. μέν πολλάκις θαυμάσας Σωκράτη Plat. я, по правде говоря, часто удивлялся Сократу; κ. μέν Τάνταλον εἰσεῖδον Soph. видел я также и Тантала(10) κ. νύ κε(ν) и κ. νύ κε δή и конечно …быκ. νύ κεν ἄσπετον ἤρατο κῦδος Hom. — и уж конечно великую бы славу стяжал (Менелай)
(11) κ. ῥα и вотκώκυσεν Εὐρύκλεια κ. ῥ ὀλοφυρομένη ἔπεα πτερόεντα προσηύδα Hom. — заплакала Эвриклея и вот, рыдая, промолвила
(12) κ. τε и даже, и при этом(13) κ. περ = καίπερ (см. περ)(14) κ. τοι = καίτοι (см. τοι) -
10 χαρακτηρ
- ῆρος ὅ [χαράσσω]1) отпечаток(τῆς εὐγενείας Plut.)
2) печать, клеймо(σφραγῖδες καὴ πᾶς χ. Plat.; χαρακτῆρά τινος ἐπιβαλεῖν τινι Isocr.)
ἀργύρου χ. Eur. — чекан серебряной монеты;ὅ χ. ἐτέθη τοῦ ποσοῦ σημεῖον Arst. — чекан выбит (на монетах) как знак количественного достоинства3) изображение, начертание, знак(ἐν τοῖς πυξίοις Plut.)
4) очертание, форма5) отличительная черта, особенность, своеобразие, характер(τῆς γλῶσσης, τοῦ προσώπου Her.; τῶν ἀνδρῶν Eur.; τῆς ὄψεως Diod.)
εἰληφέναι χαρακτῆρα ἑκατέρου τοῦ εἴδους Plat. — уловить особенности каждого вида6) примета, признак(φανερὸς χ. τινος Eur.)
-
11 запас
1. (то, что запасено) το απόθεμαпополнять - συμπληρώνω/αναπληρώνω τα - ταмалые - ы μικρά - τα, ελάχιστα - ταнеизрасходованный - αχρησιμοποίητο -, μη χρησιμοποιημένο -неистощимые - ы ανεξάντλητα/αστείρευτα - ταнеисчерпаемые - ы см. неистощимые - ы2. (резерв) η εφεδρεία 3. (характеристика конструкции) η ανοχή, το επιτρεπόμενο όριο 4. текст. το γύρισμα 5. (слов) лингв. το λεξιλόγιοРусско-греческий словарь научных и технических терминов > запас
-
12 πηγή
A running water, used by Hom. always in pl., streams,πηγαὶ ποταμῶν Il.20.9
, cf. Hdt.1.189, A.Pr.89, 434(lyr.), Pers. 311, E.HF 1297, Rh. 827 (lyr.);κρουνὼ δ' ἵκανον καλλιρρόω, ἔνθα δὲ πηγαὶ δοιαὶ ἀναΐσσουσι Il.22.147
: sg., καλλιρρόου ἔψαυσα π. A.Pers. 202, cf. 613.2 metaph., of tears, πηγαὶ κλαυμάτων, δακρύων, streams.., Id.Ag. 888, S.Ant. 803, Tr. 852 (lyr.): abs., (lyr.), cf. E.Alc. 1068, etc. ; also πηγαὶ γάλακτος, βοτρύων, S.El. 895, E.Cyc. 496 (lyr.); πόντου πηγαῖς with sea- water, Id.IT 1039 ; πηγαὶ τροφῆς τῷ γεννωμένῳ, of mother's milk, Pl.Mx. 237e;π. μαστῶν Inscr.Cos 218.8
.II fount, source,τοῦ Νείλου Hdt.2.28
, 4.53 (pl.), OGI168.9 (Syene, ii B. C.), Str.17.1.52 (pl.); πηγαὶ ἡλίου the fount of light, i. e. the South, A.Pr. 809 ; πηγαὶ νυκτός the North, S.Fr. 956 ;παγὰ ἐπέων Pi.P.4.299
; πυρὸς παγαί ib.1.22, cf. A.Pr. 110, Pl.Ti. 79d ; πηγὴ ἀργύρου, of the silver-mines at Laureion, A.Pers. 238 ; τῆς ἀκουούσης π. δι' ὤτων, i.e. the sense of hearing, S.OT 1387 ; ἀπὸ μιᾶς ἀρχῆς καὶ π. Arist.PA 668a15, cf. Plu.2.856e.2 metaph., source, origin, mostly in sg., κακῶν π. A.Pers. 743 ; αἱ τέχναι, ἃς πηγάςφασι τῶν καλῶν εἶναι X.Cyr.7.2.13
;π. καὶ ἀρχὴ κινήσεως Pl.Phdr. 245c
; π. ἡδονῶν, τοῦ φρονεῖν, νοσημάτων, etc., Id.Phlb. 62d, Lg. 808d, Ti. 85b, etc. ;ἀρχαὶ καὶ π. τῶν στάσεων Arist.Pol. 1301b5
, cf. Pl.Lg. 690d ;π. τῆς κακοπραγμοσύνης Plb.18.40.3
; βέβηκα π. εἰς ἐμάς I have returned to the source of my existence, Epigr.Gr. 463 ([place name] Crommyon), cf. Dam.Pr. 95,al. -
13 πίνω
πίνω [pron. full] [ῑ], [dialect] Ep. inf. πινέμεναι and - έμεν, Il.4.346, Od.7.220: [dialect] Ion. [tense] impf.Aπίνεσκον Il.16.226
: [tense] fut.πίομαι 13.493
, Thgn.962, A.Ch. 578, S. OC 622, Ar.Eq. 1289, 1401, Fr. 311; later , Ael.VH12.49, etc.; also as f.l. in earlier authors,πιεῖσθαι Hp.Int.12
,πιεῖσθε X.Smp.4.7
, but rejected by Phryn.23, Ath.10.446d; [ per.] 2sg. , Ev.Luc.17.8: [tense] aor. ἔπῐον, [dialect] Ep.πίον Il.22.2
, etc.; [ per.] 2sg. subj.πίῃσθα 6.260
; imper.πίε Od.9.347
, Men.151, Carm.Pop. 33, (ἐκ-) E.Cyc. 563, Orph.Fr.32 b iii; alsoπῖθι Cratin.141
, Ion Trag. 27, Ar.V. 1489, Amips.18, Antiph.163.1, etc., (ἔκ-) E.Cyc. 570; πίει, πίεις, Kretschmer Griech. Vaseninschr.p.195; inf.πιεῖν Od.8.70
, Hdt. 4.172, etc.; later [var] contr.πεῖν AP11.140
(Lucill.), Mim.Oxy.413.66, PMag.Lond.121.738, PFlor.101.8 (i A. D.), etc.; [dialect] Ep.πῐέμεν Od.15.378
,πιέειν Il.4.263
, πιέναι f.l. for ὑπιέναι in Hp.Epid.5.18; part. πῐών, πῐοῦσα, Il.24.102, etc.,πῐέουσα Hp.Epid.7.11
:—[voice] Med., subj.πινώμεθα Hermipp.25
; imper. : [full] πίομαι [pron. full] [ῑ] as [tense] pres. [voice] Med., Ibyc.17 (s.v.l.), Pi.O.6.86, and so ἐκπίομαι [ῑ] Ar.Ach. 199, ἐμπίομαι [ῐ] Thgn.1129 ([voice] Pass. in AP5.43 (Rufin.)):—[voice] Pass., Od.20.312, Hp.Aër. 9, etc.: [dialect] Ep.[tense] impf.πίνετο Od.9.45
.—Other tenses are from πω- or πο-, [tense] pf. , etc.:—[voice] Pass., [tense] fut. ποθήσομαι ( κατα-) Ar.V. 1502, (ἐκ- ) Plu.2.240e: [tense] aor. ἐπόθην (ἐξ-) A.Ch.66, ( κατ-) Pl.Criti. 111d: [tense] pf. inf.πεπόσθαι Thgn.477
: [dialect] Aeol. [tense] pres. [full] πώνω Alc.20,52, Supp.20.3: [tense] aor. imper. πῶθι, τῶ, EM698.52. [[pron. full] ῑ always in πίνω. πίνομαι; ῐ always in [tense] aor. ἔπιον, hence πίε must be read for πῖνε in AP11.19 (Strat.), and ἔπῑνον for ἔπιον in Anacreont.5.5: Hom. hasἐθέλουσι δὲ πῑέμεν ἄμφω Il.16.825
, cf. Od.18.3; butκαὶ φαγέμεν πῐέμεν τε 15.378
; in imper. πῖθι, ῑ always.—In [tense] fut.πίομαι Hom.
and Trag. use [pron. full] ῑ, Il.13.493, A.Ch. 578, S.OC 622, cf. Thgn.962, Ar.Eq. 1289, 1401, Fr. 311; but [pron. full] ῐ in lon Lyr.2.10 (nisi leg. πιέτω), (ἐκ-) Pl.Com.9, Amips.22; also in later Poetry, AP11.8,25.5 (Apollonid.); for [tense] pres. [voice] Med. πίομαι, v. supr.]: — drink, freq. from Hom. downwds., c. acc., π. οἶνον, ὐρόν, αἷμα, etc., Od.15.391, 17.225, S.OC 622, etc.; π. ὕδωρ Αἰσήποιο drink its water, i.e. live on its banks, Il.2.825, cf. Pi.O.6.86 ([voice] Med.): c. gen. partit., drink of a thing,π. οἴνοιο Od.22.11
; εἰς οἶνον.., ἔνθεν ἔπινον whereof.., 4.220;αἵματος ὄφρα πίω 11.96
, cf. 15.373; also πίνειν κρητῆρας οῐνοιο to drink bowls of wine, Il.8.232;κύπελλα ὄνου 4.346
; π. ἀπὸ κρήνης drink of a spring, Thgn.959 (but ); π. ἀπ' αὐτοῦ (sc. δέπαος) αἴθοπα οἶνον from it, Il.16.226;δέπα ἔνθεν ἔπινον Od.19.62
;ἐκ κεράμων μέθυ πίνετο Il.9.469
;ἐκ τῆς χειρὸς διδοῖ πιεῖν Hdt.4.172
;ἐκ ταὐτοῦ.. ποτηρίου Ar.Eq. 1289
;ἐξ ἀργύρου ἢ χρυσοῦ Pl. R. 417a
;ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ X.Cyr.4.5.4
; σκύφος ᾧ περ ἔπινεν with which.., Od.14.112; π. κερατίνοις ποτηρίοις v.l. in X.An.6.1.4; τὰ φάρμακα π. παρὰ τοῦ ἰατροῦ draughts sent by him, Pl.Grg. 467c.2 abs., drink,ἐσθιέμεν καὶ πινέμεν Od.2.305
;ὁ πῖνε καὶ ἦσθε 5.94
, 6.249, cf. Il.24.476, etc.; μῆλα πιόμεν' ἐκ βοτάνης going to drink after pasture, 13.493;πρὸς βίαν πώνην Alc.20
;πῖνε, πῖν' ἐπὶ συμφοραῖς Simon.14
;π. πρὸς ἡδονήν Pl.Smp. 176e
; ;διδόναι πιεῖν Cratin.124
;πιεῖν αἰτεῖν X.Cyr.8.3.41
; τινὶ πιεῖν ἐγχέας ib.1.3.9;πιεῖν τις ἡμῖν ἐγχεάτω Philem.9
: in [tense] pf. πέπωκα, to be drunk, E.Cyc. 536; πίνοντά τε καὶ πεπωκότα drinking and having finished drinking, Pl.Phd. 117c.III metaph., drink up, as the earth does rain, τὸ ὕδωρ, ὄμβρον, Hdt.3.117,4.198;πιοῦσα κόνις μέλαν αἷμα A.Eu. 979
(lyr.), cf. Th. 736 (lyr.), 821, S.OT 1401; of plants, X.Smp.2.25; of a lamp,π. τοὔλαιον Luc.Cat.27
;λύχνος.. πολλὰ πιὼν μέλη AP5.196
(Mel., dub. l.). (I.-E. pōy- and pī-, cf. Skt. pāy-áyati 'cause to drink', pīti- 'a drink', Lat. pōtus, etc.) -
14 πηγή
πηγή, ἡ, Quell, Quelle, Hom., Hes., Tragg. u. in Prosa überall; τροφῆς, von der Milch, Plat. Menex. 237 c; dah. Alles, woraus Etwas in Menge od. Fülle hervorkommt, ἀργύρου, Aesch. Pers. 236, der auch πυρὸς πηγὴν κλοπαίαν, Prom. 110, πρὸς ἡλίου ναίουσι πηγαῖς, 811 vrbdt; auch νῠν κακῶν ἔοικε πηγὴ πᾶσιν εὑρῆσϑαι φίλοις, Pers. 729; also übh. Ursprung, Ursache; so Plat. τοῠτο πηγὴ καὶ ἀρχὴ κινήσεως, Phaedr. 245 c; πηγὴ πάντων τῶν νοσημάτων, Tim. 85 b; ἡδονῶν, Phil. 62 d; τοῦ φρονεῖν, Legg. VII, 808 d, u. öfter; τῶν καλῶν, Xen. Cyr. 7, 2, 13; τῆς κακοπραγμοσύνης, Pol. 18, 23, 3; τὴν ἀρχὴν ἔχει καὶ πηγὴν τῆς βεβαιώσεως ἐξ αἰσϑήσεως, S. Emp. adv. log. 2, 356. – Bei den Tragg. oft übertr. von den Thränen, παρειὰν νοτίοις ἔτεγξα παγαῖς, Aesch. Prom. 401, κλαυμάτων πηγαὶ κατεσβήκασιν, Ag. 961, wie Soph. Ant. 797 Trach. 849; ἐξ ὀμμάτων πηγαὶ κατεῤῥώγασι, Eur. Alc. 1071. – Auch die Augenwinkel, aus denen die Thränen quellen, Hesych.
-
15 ΛΎω
ΛΎω, λύσω, ep. aor. syncop. λύμην, Il. 21, 80, λύτο, λύντο, λελῠτο (Bekker λελῠντο) ist Od. 18, 238 optat. perf. pass., λελύσεται, Dem. 14, 2, – lösen; – 1) losmachen, losknüpfen, losbinden, Kleidungs- u. Waffenstücke, λῦσε δέ οἱ ϑώρηκα, Il. 16, 804, u. im med., λύσασϑαι ἱμάντα, sich den eigenen Gürtel lösen, 14, 214, aber λύοντο δὲ τεύχεα, sie nahmen ihnen, den Anderen die Waffen ab, um sie als Waffenbeute für sich zu behalten, 17, 318; – ζωστῆρα, den Gürtel abbinden, Il. 4, 215, u. ζώνην παρϑενίην λύειν, den jungfräulichen Gürtel lösen, d. i. der Jungfrau zum erstenmale beiwohnen, Od. 11, 245; ähnlich λύοι χαλινὸν ὑφ' ἥρωϊ παρϑενίας Pind. I. 7, 52; ἔνϑα παρϑένει' – ἔλυσ' ἐγὼ κορεύματα Eur. Alc. 175; ὁ δ' αὐτίκα λύσατο μίτρην Musaeus. – Uebertr. auch ὄφρ' οἶοι Τροίης ἱερὰ κρήδεμνα λύωμεν, Il. 16, 100, wie Od. 13, 388 (s. unten). – Von den Schiffstauen öfter, τοὶ δὲ πρυμνήσι' ἔλυσαν, Od. 2, 418. 15, 552, womit λύον ἱστία, ib. 496, zu vergleichen; u. ähnl. λαῖ. φος, πείρατα, ὅπλα νηός, Od., wie νεῶν πόδα, Eur. Hec. 1020; ἀσκὸν μὲν λῠσαν, sie banden den Schlauch auf, Od. 10, 47, wie Eur. El. 511; – ὑπαί τις ἀρβύλας λύοι τάχος, Aesch. Ag. 919, πέδας, Eum. 615, κλείϑρων λυϑέντων, Spt. 378; λύει τὸν αὑτῆς πέπλον, soph. Tr. 920, στολάς, O. C. 1593, auch ἡνίαν, den Zügel losmachen, nachlassen, El. 733; γράμματα, δέλτον, auflösen, öffnen, Eur. I. A. 38. 307; κλῇϑρα μοχλοῖς, I. T. 99; vgl. διαϑήκας λύειν, D. C. 55, 9, s. unten 4. – Λέλυκα στόμα, Isocr. 12, 96; vgl. Eur. Hipp. 1060, wie γλώσσας ἐς αἰσχροὺς μύϑους, Criti. bei Ath. X, 432 e. – 2) losspannen, abspannen, ἵππους ἐξ ὀχέων, Il. 5, 369, wie ὑπὲξ ὀχέων, 8, 504 u. öfter; auch ἔλυσαν ὑφ' ἅρμασιν ὠκέας ἵππους, 18, 244, wie ὑπὸ ζυγόφιν, 24, 576, u. ohne weitern Zusatz, ἵππους, u. im med., λύεσϑαι ἵππους ὑπ' ὄχεσφι, seine Pferde vom Wagen, eigtl. unter das Joch weg, losspannen, 23, 7. 11; βόε λῦσαι, Hes. O. 610, Ggstz ζεύγνυμι. Ueberh. – 3) losbinden, Od. 12, 53. 163, u. dah. befreien, aus Gefangenschaft auslösen, τὴν δ' ἐγὼ οὐ λύσω, ich werde sie nicht freigeben, Il. 1, 29, ἦλϑε λυσόμενος – ϑύγατρα, um seine Tochter auszulösen, ib. 13; αἶψά κεν ἔντεα καλὰ λύσειαν, 17, 163, ὅπως λύσειεν Ἄρηα, Od. 8, 345, öfter; vgl. noch ἀλλ' ἄγε δὴ λῦσον, νεκροῖο δὲ δέξαι ἄποινα, 24, 137, u. ἔλυσεν ἀποίνων, er gab ihn um Lösegeld los, 11, 106. Aus Noth u. Gefahren befreien, λύειν τινὰ κακότητος, Einen vom Elend erlösen, Od. 5, 397. 13, 321; vgl. Pind. ἔλυσεν ἐξ ἀτιμίας, Ol. 4, 23, wie ἐκ πενϑέων λυϑέντες, I. 7, 6; τίς οὖν ὁ λύσων σ' ἔσται, der Befreier, Aesch. Prom. 773; ὃς πόνων ἐκ τῶνδ' ἐμὲ λύσει, 875, λῠσαί με δεσμῶν τῶνδε, 1008, u. im med., ὅς-περ Ἰὡ πημονᾶς ἐλύσατο, Suppl. 1051; πρῶτος ἀγγέλων ὄκνου σε λύσω, Soph. Tr. 180; τῆς νῠν παρούσης πημονῆς λύσεις βάρος, El. 927; δεσμὰ παιδός, Eur. Herc. Fur. 1123. Auch in Prosa, λύουσιν οἱ ἕνδεκα Σωκράτη, Plat. Phaed. 59 e; ἐκ δεσμῶν, Rep. II, 360 c; αἱ νεωστὶ ἐκ δουλείας λελυμέναι, IX, 574 d; λύσασϑαι ἐκ τῶν πολεμίων, loskaufen, Lys. 19, 59; Xen. An. 7, 8, 6; χρημάτων, Her. 2, 135; λυϑεὶς ἀνὴρ ἀντ' ἀνδρός, Thuc. 5, 3. Aber λύειν τινὰ ἀρχῆς ist = absetzen, D. Sic. 13, 92. – 4) auflösen, aufheben, ἀγορήν, Il. 1, 305, λύτο ἀγών, 24, 1, ϑέμις ἀνδρῶν ἀγορὰς ἠμὲν λύει ἠδὲ καϑίζει, Od. 2, 69. – Daher = einen Streit beilegen, schlichten, νείκεα, Od. 7, 74, vgl. Il. 14, 502. 304; νεῖκος οὐκ ἐν ἀργύρου λαβῇ ἔλυσεν, Aesch. Suppl. 914; νεῖκος πατρί, Eur. Hipp. 1442; ἔριν, Phoen. 81; – so auch ἀπορίαν, eine Schwierigkeit beseitigen, eine schwierige Frage lösen, Plat. Prot. 324 e Rep. VIII, 556 a; oft bei Arist. u. Rhett., bei denen es auch geradezu die Bdtg »widerlegen« annimmt, vgl. Arist. rhet. 2, 25. Pol. πόλεμον, πολιορκίαν λύειν, beilegen, aufheben, 25, 5, 1. 2, 9, 9, συνουσίαν, 5, 15, 3. – Auch = Schmerzen, Sorgen stillen, beschwichtigen, mildern, ὕπνος λύων μελεδήματα ϑυμοῠ, Il. 23, 62 Od. 20, 56 u. öfter bei sp. D. – Auch stärker, geradezu vernichten, zerstören, πολίων κάρηνα, Il. 2, 118, wohin auch der oben angeführte bildliche Ausdruck Τροίης κρήδεμνα λύωμεν gehört; Τρώων ἔλυσε δόμους, Pind. P. 11, 34; γέφυραν, die Brücke abbrechen, Xen. An. 2, 4, 17; νόμους, Gesetze aufheben, abschaffen, Her. 3, 82; ὅρκον, den Eid brechen, Xen. An. 3, 2, 10; Pol. 6, 58 u. A.; so auch πίστιν, σπονδάς u. ähnliche; τὴν ψῆφον λύει καὶ ποιεῖ τοῦ μηδενὸς ἀξίαν, Dem. 24, 2, den Beschluß umstoßen, wie διαϑήκην, Isae. 1, 3. 6, 33. – Woran sich die bei Hom. so häufige Vrbdg γυῖα, γούνατα, ἅψεα λύειν τινός od. τινί reiht, die Glieder lösen, erschlaffen machen, theils als Ausdruck für »tödten«, »erschlagen«, bes. in der Il. häufig, auch λῠσε βοὸς μένος, Od. 3, 450, theils die Ermattung, Ermüdung, die Folge des Schlafes, Schreckens, Staunens bezeichnend, καμάτῳ ϑυμαλγέϊ γούνατ' ἔλυσαν ἄλφιτα τευχούσῃ, Od. 20, 118, σὴ δὲ βίη λέλυται, von Altersschwachen, Il. 8, 103, auch von morschen Stricken, σπάρτα λέλυνται, 2, 135; so auch bei den Tragg., λέλυται γὰρ ἐμῶν γυίων ῥώμη Aesch. Pers. 877, λέλυμαι μελέων σύνδεσμα Eur. Hipp. 199. – 5) τέλη, μισϑοὺς λύειν, Abgaben, Sold bezahlen, u. so von Dingen, zu deren Abtragung man verpflichtet ist, sich von einer Schuld, Verpflichtung losmachen, auch übertr., λύσων ὅσ' ἐξήμαρτον ἐν τῷ πρὶν χρόνῳ, Soph. Phil. 1208; τὰς πρότερον ἁμαρτίας, abbüßen od. wieder gut machen, Ar. Ran. 690; φόνῳ φόνον λύσει; Eur. Or. 510. – Dah. auch = λυσιτελεῖν, eigtl. λύειν τέλη, die Kosten ersetzen, nützen, Soph. O. R. 317; τινί, öfter bei Eur., vgl. Med. 566. 1112. 1362 Alc. 631. – [Υ, im praes. u. impf. kurz, ist Il. 23, 513 Od. 7, 74 lang gebraucht in der Bershebung, in der es auch bei attischen Dichtern lang wird. Bei sp. D., wie Ap. Rh. 3, 822, zuweilen auch in der Verssenkung lang. was sich auch schon in ἀλλϋεσκεν Od. 2, 105. 109 findet; im fut. u. aor. act. u. med. ist υ stets lang, im perf. u. plus qpf. aber act. u. pass., wie im aor. pass. kurz, nur. Il. 24. 1 ist λύτο im Anfange des Verses mit langem υ gebraucht, also mit Vekker λῠτο zu schreiben; λύμην mit kurzem υ steht Il. 21, 80, wie λύτο 21, 114.]
-
16 ἄνευ
ἄνευ (vgl. ἀν– ἀ privativum), praepos. c. gen., die aber keine Zusammensetzungen bildet; – 1) ohne, sowohl von Personen als von Sachen gebraucht, von Hom. an überall, ἄνευ ἕϑεν, οὐδὲ σὺν αὐτῷ Il. 17, 407; ἄνευ ϑεοῠ, ohne göttlichen Willen, ohne göttlichen Beistand, Od. 2, 372. 15, 531; ἄνευ ἐμέϑεν, ohne mein Wissen und Wollen, Il. 15, 213; vgl. ἄνευ ἐμοῠ Plat. Theag. 122 a; ἄνευ τῆς ἐμῆς γνώμης Isocr. 3, 54; vgl. Soph. O. C. 671; ἄνευ γε τοῦ κραίνοντος, ohne Geheiß des Herrschers, 930. – 2) abgesondert, entfernt von, ἄνευ δηίων Iliad. 13, 556. – 3) Bei den Att. außer, πάντα ἄνευ χρυσοῠ καὶ ἀργύρου Plat. Criti. 112 c; bes. beim inf., Xen. Cyr. 1, 6, 12. 5, 4, 13. Selten steht es seinem Casus nach, wie ὧν ἄνευ Xen. Cyr. 6, 1, 14; Luc. D. Mort. 22.
-
17 ἤλεκτpov
ἤλεκτpov, τό, Her. u. Folgde gew., auch ἤλεκτρος ὁ, Soph. Ant. 1025, u. ἡ, Sp.; vgl. Ar. an der unten angeführten Stelle; bei Hom. u. Hes. ist das genus nicht zu erkennen; El ek tron, bei Hom. dreimal in der Od., als Schmuck der Wände im Pallaste des Menelaos, χαλκοῦ τε στεροπὴν – χρυσοῦ τ' ἠλέκτρου τε καὶ ἀργύρου ἠδ' ἐλέφαντος 4, 73, im plur. 15, 460. 18, 295, vom Halsbande, ὅρμον χρύσεον ἠλέκτροισιν ἐερμένον ἠέλιον ὥς, womit Hes. Sc. 142 zu vgl., ἠλέκτρῳ ϑ' ὑπολαμπὲς ἔην χρυσῷ τε φαεινῷ λαμπόμενον, wie Pytheas bei Ath. XI, 465 d, κυλίκων ἀργυρέων χρυσοῦ τε καὶ ἠλέκτροιο φαεινοῦ; überall neben Gold u. Silber genannt, nach den Zeugnissen der Alten eine natürliche Metallmischung von etwa vier Theilen Gold u. einem Theile Silber, die auch künstlich bereitet wurde; vgl. Paus. 5, 12, 7; Plin. H. N. 33, 23. So scheint es auch Soph. zu nehmen, der τὸν πρὸς Σάρδεων ἤλεκτρον Ant. 1025 neben Ἰνδικὸν χρυσόν nennt; Sardes war, wie der vorbeifließende Paktolus, reich an Gold; – Her. sagt 3, 115 vom Eridanus her τὸ ἤλεκτρον φοιτᾶν λόγος ἐστί, bestimmt es nicht näher, meint aber sicher schon Bernstein; denn dieser erhielt von der Aehnlichkeit der Farbe mit jener Metallmischung diesen Namen, wurde den Griechen durch die Phönicier zugeführt u. siand mit jenen edlen Metallen in gleich hohem Werth. Unzweifelhaft ist Bernstein gemeint bei Plat. Tim. 80 c, τὰ ϑαυμαζόμενα ἠλέκτρων περὶ τῆς ἕλξεως; vgl. Locr. 101 e. – Buttmann in seiner Abhandlung über das Elektron hält das homerische Elektron schon für Bernstein, nach dessen Farbe dann erst die Metallmischung so genannt sei. – Bei Ar. Equ. 531 heißt es vom alternden Kratinus ἐκπιπτουσῶν τῶν ἠλέκτρων καὶ τοῦ τόνου οὐκέτ' ἐνόντος, wo etwas mit Elektron Verziertes gemeint ist, wie der Schol. sagt, die Füße des Ruhebettes, die damit ausgelegt gewesen, worauf sich auch Phot. lex. bezieht: ἠλέκτραι, τὰ ἐν τοῖς κλινόποσι τῶν σφιγγῶν ὄμματα; Schol. Ar. κλῖναι τοὺς πόδας εἶχον ὠφϑαλμισμένους; Andere deuten es angemessener auf die Wirbel seiner nicht mehr Ton haltenden Leier. – Der Name wird entweder, wenn Bernstein die älteste Bdtg ist, von ἕλκειν abgeleitet, ἕλκητρον, ἕλκτρον, gleichsam der Zieher, der Zugstein, von seiner elektrischen Anziehungskraft so benannt; od. wenn die Metallmischung zuerst so hieß, von ἠλέκτωρ, w. m. s.
-
18 ανευ
1) без(ἄ. ἕθεν Hom.; ἄ. άκολούθου Plat.; ὧν ἄ. Xen., Arst.)
ἄ. φθόνου Soph. — без желания оскорбить (богов)2) без ведома, согласия или содействияοὔ τοι ἄ. θεοῦ Hom. — не без воли бога;
ἄ. ἐμοῦ Plat. — без моего ведома3) кроме, помимо(πάντα ἄ. χρυσοῦ καὴ ἀργύρου Plat.)
ἄ. τοῦ καλέν δόξαν ἐνεγκεῖν Dem. — не считая того, что (война) покрыла славой4) вдалеке, вдали от(ἄ. δηΐων Hom.)
-
19 сурьмяный блеск см. антимонит .
το λεπτό φύλλο του χρυσού, αργύρου κ.λπ.Русско-греческий словарь научных и технических терминов > сурьмяный блеск см. антимонит .
-
20 сусаль
το λεπτό φύλλο του χρυσού, αργύρου κ.λπ.Русско-греческий словарь научных и технических терминов > сусаль
- 1
- 2
См. также в других словарях:
Θανάτου, Κοιλάδα του- — (Death Valley). Βαθύ τεκτονικό ρήγμα στη νοτιοανατολική Καλιφόρνια των ΗΠΑ, κοντά στα σύνορα Καλιφόρνια και Νεβάδα. Εκτείνεται από τα Β προς τα Ν σε μήκος περίπου 225 χλμ., ενώ το πλάτος της κυμαίνεται από 6 έως 26 χλμ. Πλαισιώνεται από τις… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Κοινωνία και Οικονομία (Αρχαιότητα) — ΟΙΚΟΝΟΜΙΑ ΚΑΙ ΚΟΙΝΩΝΙΑ ΣΤΗΝ ΑΡΧΑΙΟΤΗΤΑ ΑΡΧΑΪΚΗ ΠΕΡΙΟΔΟΣ Η οικονομία στην Aρχαϊκή περίοδο Στον τομέα της οικονομίας, στην Aρχαϊκή περίοδο, σημειώθηκε μια σημαντική πρόοδος σε σχέση με τη Γεωμετρική περίοδο. Κατά τη διάρκεια της Γεωμετρικής… … Dictionary of Greek
Βολιβία — Κράτος της Νότιας Αμερικής.Συνορεύει στα Β και στα ΒΑ με τη Βραζιλία, στα Δ με το Περού και τη Χιλή και στα Ν με την Αργεντινή και την Παραγουάη.Η Β. είναι η μοναδική χώρα της Νότιας Αμερικής, μαζί με την Παραγουάη, που δεν έχει έξοδο προς τη… … Dictionary of Greek
φωτογραφία — Φυσικοχημική μέθοδος με την οποία αποτυπώνονται μόνιμα οι εικόνες πραγματικών αντικειμένων, καθώς αυτές σχηματίζονται ως είδωλα σε ένα σκοτεινό θάλαμο. Οι εικόνες που λαμβάνονται μπορεί να είναι ασπρόμαυρες ή έγχρωμες. Σχηματικά μπορούμε να… … Dictionary of Greek
προυστίτης — Ορυκτό του αργύρου (Ag3 AsS3), που κρυσταλλώνεται στο τριγωνικό σύστημα, σε κρυστάλλους πρισματικούς, στηλοειδείς με ραβδώσεις ή και βελονοειδείς. Ισόμορφο του π. είναι ο πυραργυρίτης (Ag3SbS3), με τον οποίο συνήθως συνυπάρχει σε φλέβες… … Dictionary of Greek
διμεταλλισμός — Νομισματικό σύστημα με βάση δύο διαφορετικά μέταλλα (τον χρυσό και τον άργυρο), που συνδέονται μεταξύ τους με μια αντιστοιχία αξίας η οποία καθορίζεται από τον νόμο. Για να υπάρχει όμως δ. δεν είναι αρκετή η κυκλοφορία νομισμάτων που… … Dictionary of Greek
Ηνωμένο Βασίλειο — Επίσημη ονομασία: Ηνωμένο Βασίλειο της Μεγάλης Βρετανίας και της Βορείου Ιρλανδίας Συντομευμένη ονομασία: Μεγάλη Βρετανία Έκταση: 244.820 τ. χλμ. Πληθυσμός: 59.647.790 (2001) Πρωτεύουσα: Λονδίνο (6.962.319 κάτ. το 2001)Κράτος της βορειοδυτικής… … Dictionary of Greek
Θάσος — I Μυθολογικό πρόσωπο. Ήταν γιος του Ποσειδώνα ή του βασιλιά της Φοινίκης Αγήνορα, και της Τηλέφασσας. Ενώ βρισκόταν σε αναζήτηση της Ευρώπης, ανακάλυψε τα μεταλλεία χρυσού και αργύρου του νησιού που αργότερα έφερε το όνομά του και ίδρυσε αποικία… … Dictionary of Greek
υδράργυρος — Χημικό στοιχείο με σύμβολο Hg· ανήκει στη δεύτερη ομάδα του περιοδικού συστήματος των στοιχείων, δεύτερη υποομάδα, έχει ατομικό αριθμό 80, ατομικό βάρος 200,61 και 7 σταθερά ραδιενεργά ισότοπα. Ο υ. βρίσκεται στη φύση είτε σε ελεύθερη κατάσταση·… … Dictionary of Greek
Μεξικό — Κράτος του νότιου τμήματος της Βόρειας Αμερικής. Συνορεύει στα Β με τις ΗΠΑ και στα Ν με την Μπελίζ και τη Γουατεμάλα. Βρέχεται στα Δ από τον Ειρηνικό ωκεανό και στα Α από τον κόλπο του Μεξικού.O ποταμός Pίο Γκράντε αντιπροσωπεύει ένα μεγάλο… … Dictionary of Greek
Καραντινός — Επώνυμο οικογένειας στρατιωτικών της βυζαντινής εποχής από τα Κάραντα (αρχ. Καρύανδα) της Μικράς Ασίας. 1. Θεόδωρος (τέλη 10ου αι.). Υποναύαρχος του βυζαντινού στόλου κατά τα πρώτα χρόνια της βασιλείας του αυτοκράτορα Βασίλειου B’ του… … Dictionary of Greek